Óriási sasok, gigantikus méretű futó madak, embernagyságú pingvinek – csak néhány Új-Zéland mára kihalt állatfajai közül. Nemrég azonban ezek az állatok még itt éltek a szigeteken, és elképzelni is nehéz, milyen érzés lehetett ezek között az óriás-lények között élni (1. ábra). Ebben a bejegyzésben bemutatom, milyen lehetett az élet, amikor óriás sasok csaptak le az erdőben bóklászó óriás madarakra, miközben azok óriás rovarokat majszoltak a szubtrópusi esőerdőkben. Emellett szó lesz még két évmilliókkal ezelőtt élt gigantikus madárfajról is, hiszen ez az vidék már nagyon rég óta a madár-óriások lakóhelye. Ma is csodálatos az új-zélandi természet, mégis jól esik egy pillanatra beleképzelni a mai erdőkbe ezeket a valaha élt csodálatos élőlényeket.
A világon valaha létezett legnagyobb madár, az óriás moa egészen a 15. századig élt Új-Zéland északi és déli szigetén (2. ábra). Magassága elérte a 3,6 métert, súlya átlagosan 230-240 kg lehetett, de egyes becslések szerint 278 kg-ra is meg tudott hízni. A nőstények kétszer nagyobbak és háromszor nehezebbek voltak a hímeknél: a világ legnagyobb madarai tehát mind nőstények voltak. Az óriás moák 40 ezer éves tündöklésének az ember megjelenése vetett véget a szigeten, a bevándorló polinézek egyik alapvető táplálékává vált.
A moáknak persze számos alfaja is létezett szerte a szigeteken. Az egyik „legkisebb”, a parti moa például szintén óriási volt, 1,3 méter magasra is megnőtt, főleg gyümölcsökkel, levelekkel és rovarokkal táplálkozott. Különlegesen kiképzett szájüregének köszönhetően pedig valószínűleg igen hangos madár lehetett. Ez a madár egészen a 16. század élt Új-Zéland szerte, amikor is a többi moához hasonló sorsra jutott – az utolsó példányt is elejtették a polinéz vadászok.
Egy másik, mára kihalt gigantikus madárfaj a Haast-sas volt, amelyet ma a legnagyobb sas fajként tart számon a tudomány (3. ábra). Súlya elérte a 15 kg-ot, szárnyának fesztávolsága pedig 3 méter volt. Ezzel a termettel természetesen mi másra vadászott volna, mint moákra. A moák kihalásával – legfőbb táplálékát elveszítve – azonban ez a madárfaj is eltűnt a szigetekről, és ma már csak a maori legendákban él tovább. Érdemes az itt látható videót megnézni, ha többet szeretnék megtudni a Haast-sasról.
A világ legnagyobb pingvinje is Új-Zélandon élt, és nagyjából egy közép termetű nő méreteivel rendelkezett: 1.6 méter magas volt és akár 80 kg súlyúra is megnőtt (4. ábra). Az óriás pingvin maradványaira csak nemrég, 2019-ben találtak ára régészek. A kutatók szerint az óriáspingvin lába sokkal nagyobb szerepet játszott az úszásban, mint a mai pingvineké – legalábbis erre enged következtetni a méretes lábcsontok elemzése. Az óriáspingvin a dinoszaruruszok kipusztilása utáni időszakban terjed el igazán, ami nyilávnávalóan azt jelenti, hogy nem volt kortársa a fenti madaraknak, már évmilliókkal korábban kihalt.
Végül egy hatalmas papagájt szeretnék bemutatni, amelynek csontjaira az óriáspingvinnel egy időben leltek a kutatók, és amely 19 millió évvel ezelőtt élt ezen a vidéken (5. ábra). A 7kg-ra is képes volt megnőni, magassága pedig 1 méter küröli lehetett. A világ legnagyobb papagájának tarott madár maradványai olyan nagyok voltak, hogy a kutatók először egy hatalmas sasnak gondolták. Central Otago ma hidegnek számító területén találták meg, amely akkor Ausztrália déli részhez hasonlóan szubtrópusi klímával rendelkezett, és kiváló életteret biztosított az óriási papagájnak. Hatalmas termetének életben tartásához nem csak a szokásos rovarok és növények diétáját fogyasztotta, de időnként valószínűleg tengeri madarakat is áldozatául estek.
A klimatikus viszonyok hosszútávú változása és a Homo Sapiens megjelenése egyaránt oka az állatfajok eltűnésének. A polinéz bevándorlók és az európai telepesek egyaránt felelősek a természet átalakításáért és az új-zélandi madárfajok kipusztításáért – ma mégis szívesen mutogatnak egymásra, amikor a természetrombolás okait keresik. Jelenleg is több tucat veszélyeztetett vagy kihalás előtt álló madárfaj él Új-Zéland szigetein, sokukat csak a természetvédők állhatatos munkája és az állami szaporítási programok tartanak életben.
Világvégi blog 