Új-Zélandról annyi minden jelenik meg a sajtóban, hogy az embernek óhatatlanul is az az érzése támad: ez biztos valami különleges helye a világnak. Nem tévedés, Új-Zéland valóban különleges hely. Ezt nem csak páratlan elhelyezkedésének és környezetének köszönheti, de igen sokféle lakójának, a mindenhol jelen lévő maori és európai kultúra furcsa egyvelegének, valamint annak az agrár társadalmakra gyakran jellemző – de nehezen leírható – életérzésnek is, ami áthatja az új-zélandi gondolkodást.
Ugyanakkor ez az ország számos olyan dolog miatt is különleges hely, ami a világsajtóban nem jelenik meg, amiről sem a politikusok, sem a gazdasági elemzők, sem a sport szakértők nem ejtenek egyetlen szót sem. Edmund Hillary története, az új-zélandi rögbi sport nemzetközi kultusza vagy az új-zélandi katonák szerepe a két világháborúban, mind-mind elismerést hoztak az országnak. Ennél azonban jóval kevésbé ismert például a kelet-európai bevándorlók szerepe az új-zélandi gazdaságban, a maori önkormányzatiság viharos története, vagy a farmergazdaságok üvegházhatáshoz történő hozzájárulása – hogy a kevésbé dicső témák egyikét is említsem. A Világvégi blog ilyen, kevésbé ismert, de az országot reálisabb képben bemutató történetek magazinja szeretne lenni. A történetek célja pedig a szórakoztatás és az ismeretterjesztés.
Új-Zéland semmit nem veszít vonzerejéből attól, ha nem csak idealizált történetek hangoznak el róla. Sőt, meggyőződésem szerint, csak ezeken keresztük jelenik meg igazán sokszínűsége és erős vonzereje. Remélem, sokatok számára érdekes lesz, amit itt írok, és támad majd néhány gondolatotok olvasás közeben. Más célom nincs ezekkel az írásokkal.
Világvégi blog 