A The Economist Globális Élhetőségi Indexe szerint Auckland a világ legélhetőbb városa 2021-ben. A júniusban megjelent jelentés kapcsán egyrészt kíváncsi lettem, mitől lett idén Auckland a legélhetőbb város, másrészt meg szeretnék osztani néhány személyes gondolatot arról, hogy mitől is igazán élhető ez a város. Ebben az írásban tehát választ keresek arra, hogy a jelentés szempontjai mennyiben vágnak egybe saját tapasztalataimmal, és vajon milyen szubjektív szempontok alapján számíthat Auckland a legélhetőbb városnak 2021-ben. Szeretnék ugyanakkor eloszlatni néhány Aucklanddel – és általában Új-Zélanddal – kapcsolatban felmerülő tévhitet is, amelyek sokszor idealizálva, vagy nagyon felületesen mutatják be ezt a remek, de az ellentmondásoktól legkevésbé sem mentes várost.
Az évente publikált jelentés öt szempont alapján határozza meg a legélhetőbb városok sorrendjét: stabilitás, egészségügy, kultúra és környezet, képzés és végül az infrastruktúra. Ez természetesen egy igen tág és vitatható szempontrendszer, de mégis jó apropót szolgál arra, hogy röviden végig vegyem, hogyan is áll Auckland ezeken a területeken. Kifejezetten a teljesség igénye nélkül adok tehát rövid betekintést a közbiztonság, a well-being, a sokszínűség, az oktatás, és a közlekedés itteni világába, hogy ezek keresztül világosabbá tegyem, mitől is olyan jó hely Auckland. Mielőtt azonban ezeken végig mennék, meg kell említsek még egy szempontot, amelyet az idén kiemelten tárgyalt a The Economist stábja. Ez pedig a Covid-19 és az azzal kapcsolatos intézkedések hatása a városok élhetőségére. Új-Zéland a vírus elleni sikeres küzdelme kapcsán a sajtó figyelmének középpontjába került és világszerte elismerésre tett szert – e sikerben pedig Aucklandnek döntő szerepe volt. Ez a tény még akkor is igaz, ha ez az írás is éppen egy újabb lezárás kellős közepén születik Aucklandben.
Vírus Aucklandben
Most éppen újra lezárás van Aucklandben, így aligha találhatok jobb pillanatot arra, hogy elmondjak néhány gondolatot a pandémia és a nagyváros viszonyáról. A jelentés rangsorában Auckland azért is tudott idén az első helyre kerülni, mert az értékelés szerint példás volt az, ahogy a vírust terjedését meg tudta állítani, és viszonylag rövid idő alatt újra tudta indítani a korlátozások nélküli életet a városban. Új-Zélandon a vírus terjedésének gócpontja mindig Aucklandban van, hiszen ez a legnagyobb népességű város az országban. Auckland lakossága tavaly tavasszal átlépte a 1,5 milliót, és az előrejelzések szerint 2030-ra már 2 millió lakosa lesz a településnek (1. ábra). És az ezt követő évekre is növekedést prognosztizál a statisztikai hivatal, persze kérdés, hogy a pandémia miatt mennyiben kell majd átírni a növekedési prognózist.
A gyors növekedés motorja eddig a bevándorlás volt, ez azonban megtorpanni látszik az első Covid-19 hullám óta. Az ország több mint egy éve el van zárva minden külföldi elől, és ez alól csak az Ausztráliával ideiglenesen felállított utazási „buborék” volt kivétel, de mostanra ez is felfüggesztésre került. Ma mind a két – a jelentés és a világsajtó szerint a pandémiát jól kezelő országban – tombol a vírus Delta variánsa, és zárlat van. Ezzel nem azt állítom, hogy a vírust eleve rosszul kezelték, csupán azt, hogy a mai helyzet árnyalja a korábbi egyértelműen pozitív képet. Új-Zéland, és benne Auckland, valóban alacsonyan tudta tartani az esetszámokat, de ez csak addig volt így, amíg a szigort politikai és gazdasági értelemben is fent lehetett tartani. Talán meglepő adat, de a kiwik több, mint 10 százaléka “határon túli”, vagyis 2019-es adat szerint 569 540 új-zélandi él Ausztráliában, így nem csoda, ha a kormány mindenkori odafigyel a két ország közötti kapcsolatokra.
A hetekig tartó első lezárás nagyon sok kis céget érintett, sokan bezártak, nőtt a munkanélküliség. Auckland mégis sok szempontból jobban jött ki a lezárásból, mint más nagyvárosok, ennek pedig szerintem két fő oka van. Egyrészt mert jóval kisebb népességű az első 10 helyezett mindegyikénél (kivéve persze a negyedik Wellington-t, Új-Zéland fővárosát, amely még Aucklandnél is sokkal kisebb), másrészt mert lakói az átlagosnál nagyobb fegyelmezettséggel tűrték, és tűrik most is a teljes lezárás szigorú szabályait. A szabályok pedig szigorúak és tartósak, a döntéseket pedig azonnal meghozzák. Épp az előbb jelentette be a miniszterelnök, hogy két héttel hosszabbítja meg a mostani, már két hete tartó zárlatot a városban. Csak élelmiszert lehet majd vásárolni a szupermarketekben, egyébként pedig mindenki otthon kell maradnia a lakókörzetében. És ezt a döntés az első eset után hozták meg, mégpedig azonnal.
Sokan arról írnak, hogy az ország sziget mivolta sokat segített a védekezésben, ezt én egy tökéletes tévhitnek gondolom, hiszen a listán szereplő számos más város is szigetországban van, a védekezésük mégsem sikerült közel sem ilyen jól. A jelenség, amit jobb híján sziget-tudatnak nevezek egyébként nem csak az Új-Zélandról való gondolkodásban, hanem maguknak az új-zélandiaknak a gondolkodásában is visszatérő motívum. Naponta hallom ezeket a frázisokat: „az árak azért magasak, mert mi egy távoli sziget vagyunk”, „mi könnyebben legyőzzük a vírust, mert ez egy sziget”, „a természet védelme nekünk könnyebben megy, mert mi egy szigeten lakunk”. Véleményem szerinte ezek nagyon tetszetős, de ugyanakkor nagyon leegyszerűsítő magyarázatok. A történések hátterében valójában döntően stratégiák, szabályok, végrehajtás és leginkább a helyi kultúra áll. A következő írásaim valamelyikét szeretném majd ennek a témának szentelni.
Közbizontság
A stabilitás kategóriában Auckland kiváló helye pontokat kapott az elemzőktől. Nem is véletlen: a bűnözés világviszonylatban alacsony, terrorfenyegetettségtől csak nagyon kis mértékben tarthatunk, katonai konfliktus vagy civil lázadás veszélye pedig a legkevésbé sem veszélyeztet senkit ebben a városban. Kissé árnyalja viszont az aucklandi biztosággal kapcsolatos képet az OECD Better Life Indexe, amely szerint ugyan jóval az átlag alatt van a gyilkosságok száma, de a járókelők az OECD átalagnál magasabb arányban nem érzik magukat éjszaka biztonságban az utcán. Ez országos adat, de hasonló eredményre jut egy Aucklandi kutatás is: napközben a többség biztonságban érzi magát, de éjszaka akár a városban, akár a lakóövezetben már jóval kevesebben sétálnak szívesen (2. ábra). Auckland egyes részein különösen jelentős az erőszakos bűncselekmények száma, főleg a város déli negyedeiben. Ugyancsak országos adat, hogy 2020-ban, amikor a lezárások hosszú hónapjait élte az egész ország, az erőszakos bűncselekmények száma 12.4 százalékkel nőtt, míg a lopásoké 10,1%-kal, a betöréseké pedig 14,6%-kal csökkent: Ebből Auckland is igen jelentősen veszi ki a részét: a legutóbbi adatok alapján 64%-kal nőtt a támadások száma a városban öt hónap alatt.
A legkevésbé sem állítom, hogy Auckland a veszélyes városok közé tartozik, de kétségtelenül megfontolandó, hogy azt a képet, amely gyakorta a béke és a nyugalom nagyvárosaként írja le Aucklandet, erősen árnyalja az erőszakos bűncselekmények számának növekedése és az emberek éjszakai közérzetének romlása. A városban köztudottan sok a gang és nem ritka közöttük a villongás sem, de egy rendőrgyilkosság is történt fényes nappal, 2020 júniusában. A parkokban kábítószer dílereket nem ritkán látni munka közben, és a jointok füstje is meg-meg csapja az embert, ha a városban sétál. Ahhoz képest persze, hogy fegyvert egyébként bárki vehet, aki 18 évet betöltött állampolgár és engedélyt szerez, valóban elég alacsony a bűncselekmények száma. A teljes felnőttség státuszát azonban mindenki csak 20 éves korában éri el, és csak fokozatosan kap jogokat minden fiatal korú 14 éves kortól kezdve.
A híres új-zélandi well-being
Aucklandben élni egészséges, de elsősorban nem attól, hogy az egészségügyi rendszer kiváló. Van állami és magán egészségügy, és a magán szolgáltatás itt is nyilván jobb, mint az állami. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy az állami rendszerben rettenetesek lennének a viszonyok, vagy elfogadhatatlan az ellátás. Az állami elláttás alapvetően állampolgári jogon jár a befizetett adó után, ami nagyon sokat jelent az egészség-biztonság szempontjából. Az auckland-iek zöme egészségesnek is érzi magát, 74% fizikailag, 72% pedig mentálisan legalább jónak ítéli saját egészségi állapotát 2021-ben (3. ábra). A The Economist elemzői kifejezetten az egészségügyi rendszert vizsgálták a kutatás során. Véleményem szerint azonban az auckland-iek egészségét elsősorban nem az egészségügy színvonala határozza meg, hanem lakóinak egészségtudatossága.
Auckland az egészséget támogató nagyváros, de nem azért, mert rengeteg a sportesemény, vagy mert a stadionok tele vannak nézővel. A kulcsszó: a well-being. A well-being szó egyszerre jelent kényelmet, egészséget és boldogságot az angol nyelvben. Amikor tehát a magyarban azt látom, hogy a well-being szót jólétnek fordítják, akkor mindig az az érzésem, hogy a szó jelentését valószínűleg félreértés övezi. Nem állítom, hogy van sokkal jobb ötletem a szó fordítására, de mindenképpen magyarázatra szorul a szó teljes jelentése. És hát hol máshol lehetne ez a legjobban megragadni, mint itt, ahol a well-being kifejezésnek kultusza van. Az új-zélandiak a well-beingjüket minden téren szamon tartják, legyen az a magánéletük, a munkahelyük, az iskola, az utca, az autóbusz, a kávézó, vagy a lakóövezet, ahol élnek. A munkahelyeken rendszeresen értékelik a dolgozók well-beingjét, annak támogatására külön programokat szerveznek, a helyi közösségek a közösségi oldalakon igyekeznek információval ellátni egymást, hogy senki ne érezze úgy, hogy nem tudja mi történik a környezetében. Különösen érdekes ez akkor, amikor betörésekre, erőszakos cselekményekre, köztisztasági kérdésekre, vagy éppen a nyugalmat megzavaró hangoskodásra hívják fel a figyelmet – ugyanis ezek itt mind a well-beinget érintő témák közé tartoznak.
A statisztikai hivatal rendszeresen méri a well-being országos állapotát, amibe olyan tényezők is mérésre kerülnek, mint a diszkrimináció megtapasztalása, a magányosság, a pénzügyi helyzet vagy a lakhatási körülmények. A többség Aucklandben és országosan is elégedett a well-beingjével: a megkérdezettek 86,3%-a volt általában elégedett az életével, és 86,6%-a értékelte az életét értékesnek 2021 márciusában. Vannak persze, akik kevésbé érzik magukat szerencsésnek, ők a pénzügyi nehézségekre (31,2%) és a magányosságára (41,7%) panaszkodnak elsősorban. Ez utóbbi adatok ugyan árnyalják az új-zélandi well-being összképét, de az általános elégedettség számai – azt gondolom – így is magukért beszélnek.
Az Auckland élhetőségéhez, és a helyiek well-beingjéhez még nagyon sok minden járul hozzá. A legfontosabb talán abból kiindulni, hogy a másfél millió ember többsége házban él. Auckland éppen ezért nagyon szétterült város. Apartmanok jószerével csak a CBD-ben (városközpont) vannak, azon kívül szinte mindenki kisebb nagyobb kerttel rendelkező házban, vagy sorházban él. És bár a házakat a magas telekárak miatt egyre zártabban építik össze, a szokásos városi zsúfoltságot ez a városszerkezet jelentősen csökkenti, növelve ezzel a teret és a zöldfelületeket. A nagyszámú zöld területet a hatalmas parkok és a nagyszámú városi rezervátumok vagy ligetek (reserve) alkotják (4. ábra). Nincs olyan kerülete a városnak, ahol ne lenne egy nagyobb park vagy liget, persze a tucatnyi kisebb mellett. Ezeken többnyire remek játszótér is található, a gyerekek nagy örömére.
Egy másik fontos, a well-beinghez jelentősen hozzájáruló tényező, a homokos vagy sziklás tengerpartok sokasága a városban. Aucklandben 700-nál is több tengerpart van, és ezek szinte mind fel vannak szerelve wc-vel és tusolóval. A parton lehet sétálni, homokozni, kutyát sétáltatni, de akár lovagolni is (5 ábra). Persze a szörf, a kite, és az összes létező vízi és extrém sport megtalálható a partokon. A tengerpartok száma valóban zavarba ejtő, de parkból is annyi van, hogy szinte bármilyen szempontnak meg tudnak felelni. Ha például kint szeretnénk grillezni, akkor akár vihetjük a saját grillsütőnket is, de a nagyobb parkoknak sokszor saját gázüzemű grillsütőjük is van. A parkok mérete az egészen kicsitől, az egészen óriási parkig terjed. Auckland talán legnagyobb városi parkja, a Cornwall park például 270 hektáron terül el.
Kulturális sokszínűség
Auckland társadalma nagyon sokszínű. Ezt a helyiek többsége előnyösként éli meg, hiszen színesti a várost, a város kulturális lehetőségeit: a városi élet sokkal érdekesebb, ha többféle kultúrájú ember lakja. Auckland az ország többi részénél is összehasonlíthatatlanabbul sokszínűbb, és itt él a lakosság 33%-a, ami várhatóan 2043-ra 39%-ig nőhet. A vidéki Új-Zéland alapvetően kettős kultúrájú, európai új-zélandiak és maorik lakják, ehhez kapcsolódnak persze indiai és ázsiai kisebbségi csoportok, de ezek létszámuk alapján valóban kisebbségben vannak jelen a vidéki nagyvárosokban, a kisebb helyeken pedig sokszor jelen sincsenek. Auckland ezzel ellentétben olyan mértékben sokszínűvé vált, hogy az országot korábban többségében benépesítő európai származású többség már csak alig valamivel nagyobb (53,5%) az ország más részein csak kisebbségben lévő csoportokhoz képest (a maorit is ideértve). Ugyanakkor az ázsiaiak 63%-a él Aucklandben, számuk pedig a leggyorsabban, 44,1%-al növekedett minden más kisebbséghez képest 2013 és 2018 között. Ha a trend fennmarad, az európaiak száma pár éven belül kevesebb lesz Aucklandban, mint a kisebbségi csoportok összessége.
Mint minden nagyvárosban, itt is számos kulturális rendezvény van minden évben, koncertek, előadások várják az érdeklődőket, és több múzeuma és színháza is van a városnak. Mégsem gondolom, hogy Auckland világviszonylatban a kulturális élet fellegvára lenne, ez már csak földrajzi helyzete, kis népessége és relatív izoláltsága miatt sem lehetséges. A diverzitásból (is) adódó sokféle kulturális rendezvény, a minőségi éttermek, a virágzó kávézó kultúra vagy a tömeg- és versenysportok együttesen egyedi karaktert adnak a városnak, toleráns közeget teremtve minden társadalmi csoporttal szemben. Nem azt állítom, hogy ezeknek a csoportoknak mindenkor és minden kérdésben felhőtlen a viszonya egymással, sőt, az európai és maori történelmi ellentét ma is része a város és az ország életének. Ugyanakkor Auckland annyira sokszínű, hogy minden utcában laknak emberek a világ szinte minden sarkából, ezért az ünnepek, az öltözködés, és a leghétköznapibb szokások különbségének elfogadása nélkül, lehetetlen lenne a harmonikus együttélés.
Oktatás
Auckland mind az állami, mind a magán oktatás terén számos lehetőséget kínál lakosai számára. Rengeteg az összevont bölcsődei-óvodai (pre-school vagy kindergarten) lehetőség, de az óvodai képzés csak 3 éves kortól kap állami támogatást, és még azt követően is elég drága. Sokan nem is engedhetik meg maguknak, hogy hetente ötször, napi nyolc órában járassák gyermeküket óvodába, inkább otthon maradnak, vagy félállásban dolgoznak. Az óvodákat a legtöbb esetben szó szerint iskolai előkésztőnek tekintik, ezért a felhőtlen játék mellett, nagy hangsúlyt kap az oktatás is (7. ábra).
Az iskolakezdést követően azonban sokat egyszerűsödik a helyzet, az állami általános iskolák (primary és intermediate) szinte ingyen vagy minimális hozzájárulásért cserébe többnyire színvonalas képzést nyújtanak. Vannak persze magán iskolák is, ezek igen drágán, de biztosan jó képzést nyújtanak a diákoknak, és biztos belépést a jobb középiskolákba. A legjobb középiskolák pedig, amelyek zöme szintén magán, mint amilyen például a Kristin is, képzésükkel könnyebben belépést biztosítanak az ország és a világ elit egyetemeire is.
A város számos jó egyetemnek ad otthont, többek között az ország legjobb egyetemének, a University of Auckland-nek, amely 2005 óta az első 100-ban van a QS World University Rankings listáján (8. ábra). Emellett másik két Auckland-ben működő egyetem, a Massey és az AUT is mindig a legjobb ötszáz között található. A presztízs egyetemekre rengeteg külföldi diák érkezik, nagyon sokan Ázsiából, és ők igen magas árat is hajlandóak kifizetni a jó színvonalú oktatásért cserébe. A helyiek számára az oktatás ugyan nem ingyenes, de töredéke a külföldiek számára megszabott árnak. A felsőoktatási intézmények állandó színvonala és elismertsége tehát – főleg, ha kis népességéhez viszonyítjuk – mindenképpen kiemeli Aucklandet sok más város közül.
Közlekedés
Az új-zélandi közlekedés az amerikaihoz és az ausztrálhoz hasonlóan a személyautókra épül. Ennek persze köze van a sokszor nehéz vidéki terepviszonyokhoz, és a relatíve nagy távolságokhoz. A városi közlekedésben is megmutatkozik a személyautó központúság, a városlakók többsége autóval jár. Így persze az Auckland-ben élők gyakran panaszkodnak dugókra és zsúfoltságra a városban, de a realitás az, hogy Aucklandben sosincs igazán nagy dugó, és igazán nagy forgalom is csak csúcs időben alakul ki. A csúcsidő reggel 7-8 körül kezdődik, délután pedig általában már 3 órától fokozatosan nő a forgalom, de röviddel 6 után már egészen jól lehet közlekedni. A gépjárművek száma persze évről érvre nagyobb, és egyre nagyobb a környezeti terhelés is. A gépjárművekből származó káros gáz kibocsájtás meglehetősen magas, ami több dolognak is betudható. A vidéki új-zélandi terepviszonyoknak miatt és persze a világtrendeknek köszönhetően, nagyon sokan irracionálisan nagy motorú, nagy méretű és nagy fogyasztású autóval járnak, amelyeknek a zöme még mindig benzin üzemű vagy dízel. A hibrid autók száma ugyan folyamatosan nő, de még mindig nagyon alacsony. Nem is beszélve az elektromos autók számától, amelyek száma elenyésző: 2019-ben 4,3 millióból gépjárműből 20 ezernél is kevesebb autó volt elektromos. Az állam csak ez év júniusában vezetett be támogatási rendszert az elektromos autók vásárlói számára, amitől persze az új elektromos autók számának növekedését várják. A töltőhelyek száma azonban még most is kis számú, ami az igények növekedésével várhatóan azért változni fog.
Aucklandben persze van tömegközlekedés is, amely elsősorban buszokkal történik, metró és villamos nincs Aucklandben. Van viszont gyorsvasút, amit éppen most bővítenek, de ez csak a város egy korlátozott részét fogja lefedni a bővítést követően is. Négy irányba van vasúti közlekedés: dél-keleti, déli és nyugati irányokat fed le a vasúti pálya, és ezek mindegyike a külső városrészek felé tart. Ebből a körből azonban Auckland északi része, az ún. North Shore, teljesen kiesik, ide csak autóbusszal lehet eljutni, valószínűleg még elég sokáig. A vasúti közlekedés tehát ritka és nehezen elérhető a távolságok miatt, így még elég sok fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy alternatívája legyen az autós közlekedésnek.
A jelentős autós forgalom ellenére Aucklandben tehát relatíve kevés a dugó, ez pedig véleményem szerint egyetlen dolognak köszönhető: a remek úthálózatnak. Az úthálózat két okból is remek. Egyrészt rengeteg jó minőségű mellékút van, amin kiválóan ki lehet kerülni a forgalmasabb helyeket, ha navigációval közlekedünk, nagyot nem tévedhetünk. Másrészt olyan gyorsforgalmi úthálózata (motorway) van a városnak, amelyen viszonylag nagy sebességgel át lehet érni egyik kerületből a másikba – csak arra kell vigyázni, hogy mindig a megfelelő kijáratot válasszuk (9. ábra). Ez az úthálózati szerkezet tehát elég jól képes szétszórni a nagy számú gépjármű forgalmat. Illetve van még egy szempont, ami segíti a forgalom szétterülését: nem mindenki dolgozik a városközpontban. Több olyan csomópontja is van a városnak, ahol jelentősebb mennyiségű ember dolgozik: a CBD mellett ilyen északon Rosedale, de Manukau hatalmas ipari parkja is ilyen délen. A nap tehát nem azzal kezdődik és nem azzal végződik, hogy az egész város a city-be siet. Auckland úthálózata kellően széttagolt ahhoz, hogy az egyre növekvő autótömeget még mindig képes legyen elvezetni a város különböző irányaiba, ami nagy mértékben növeli a város élhetőségét. Ez a helyzet azonban már nem sokáig tarható fenn a lakosság és a gépjárművek számának növekedését is figyelembe véve.
Végül
A fenti gondolatok egyáltalán nem adnak teljes képet arról, hogy mitől jó hely Auckland, de véleményem szerint rávilágítanak arra, hogy van néhány szempont, ami alapján Auckland biztos a legjobb városok közé tartozik a világon. És ez független attól, hogy aktuálisan hányadik helyet ér el a legélhetőbb városok versenyében. De persze az is igaz, hogy Auckland sem tökéletes, nem a tökéletességétől a legélhetőbb, hanem attól, hogy sokan és sokféleképpen törekszenek arra, hogy az élet egyes területeit folyamatosan élhetővé tegyék. Az auckland-iek egymás mellet, nyugodtan akarnak élni, anélkül, hogy well-beingjük a legkevésbé is veszélybe kerülne. Az élhetőség itt tehát nem egyszerűen egy jó városfejlesztési program, hanem közös kulturális érték és elvárás.
Világvégi blog 